Egy új cikksorozatot indítunk, amelyben be fogjuk mutatni az iskolában dolgozó tanárokat. Ennek keretében az első körben a leendő osztályfőnököket kértük meg, hogy mondjanak néhány gondolatot magukról. A kérdések összeállításában a Diák Média Group nyújtott segítséget.
7. A: Polonkainé Baksy Katalin
Tudna mesélni kicsit magáról?
Pályakezdő pedagógusként kerültem a gimnáziumba, ez az első és egyetlen munkahelyem. Szakjaim a történelem, az orosz és a latin nyelv – jelenleg mindhárom tantárgyat tanítom. Szívesen utazom, szeretem a történelmet „élőben is megtapasztalni”, gyakran túrázom a családommal. Szeretek olvasni, színházba járni. Kevesen tudják rólam, hogy néprajz-muzeológia szakot is végeztem, családom régi használati tárgyaiból egy egész kis gyűjteményem van.
Mesélne pár szóban nekünk az iskolás éveiről és hogy annak idején miért a tanári pálya mellett döntött? Mi motiválta?
Pedagógus családból származom, így természetes volt, hogy ezt a hivatást választom. Mindig tanár szerettem volna lenni. Gyerekként úgy gondoltam, hogy általános iskolában fogok tanítani, ahogy a nagyszüleim és a szüleim. Gimnáziumi éveim az egykori Ságvári Endre Gimnáziumban töltöttem. Sok szép emlék fűz az iskolához: a kirándulások, színházlátogatások, diákigazgató-választás és a szalagavatónk. Osztályfőnököm javasolta, hogy középiskolai tanár legyek, én pedig meghallgattam a tanácsát. Tanáraim lettek az első kollégáim, akiktől sok segítséget kaptam, s akikre ma is szeretettel gondolok. Örömmel tölt el, hogy nekem is van egy volt tanítványom, akinek egykor az osztályfőnöke voltam, történelem szakot végzett és ma már kollégák vagyunk.
Fel tudná idézni az eddigi osztályait?
Osztályfőnökként volt már négy-, öt-, és hatévfolyamos osztályom is. A négyévfolyamos osztályok közül informatika és történelem specifikációs osztályokat is kaptam.
Sok kedves emlék jut az eszembe, ha rájuk gondolok: osztálykirándulások, tánc-és drámaprojektek, diákigazgató-választások műsorai, szalagavatók, szerenádok.
Talán a legemlékezetesebb az a művészetek projekt volt, amikor együtt utazott Bécsbe a négy végzős osztály. A múzeumlátogatást egy osztályok közti gokartversennyel zártuk a Práterben, az egész évfolyam lelkesen szurkolt a versenyzőknek, felejthetetlen nap volt.
De eveztünk viharban a Tisza-tavon, felmentünk dzsiptúrával a tokaji tévétoronyhoz, vagy egy harminc fős osztállyal mentünk egy lovas szekéren a hortobágyi pusztában.
A hatévfolyamos osztályommal megnyertük a diákigazgató-választást, az óriásplakátot azóta is a garázsban őrzöm.
Leendő osztályában hogyan támogatná a gyerekeket a továbbtanulás terén és a jövőjük tekintetében?
A továbbtanulás még távoli cél a gimnáziumba érkezőknek, különösen a hetedikeseknek. Abban kell elsősorban segíteni nekik, hogy a tanulásban
értéket lássanak és olyan célokat tűzzenek ki maguk elé, amelyeket majd meg tudnak valósítani.
Nekem egyik gimnáziumi tanárom ezt mondta: „A középiskolának két fontos feladata van: megtanítani a diákokat gondolkozni és a gondolataikat kifejezni, elmondani.” Ezzel teljes mértékben egyetértek, hiszen így válnak tanítványaink sikeres felnőttekké.
Melyek azok a programok az iskolában, amelyek Önhöz közelebb állnak? Miért tartja ezeket a programlehetőségeket jónak?
Szaktanárként a történelmi kirándulásokat említeném. Kiss István és Havas Péter kollégáimmal sok érdekes történelmi helyszínt jártunk már be
tanítványainkkal, eljutottunk többek között Krakkóba, Kassára, Bécsbe, Párizsba, Szabadkára, Belgrádba vagy Velencébe. Ezek az utazások valóban megmutatják a diákoknak, hogy a történelem érdekes is lehet és nem csak könyvből tudunk tanulni.
Tanítványaink megtapasztalják, hogy utazni jó és élvezetes, még ha történelemtanárok szervezik, akkor is. A másik terület a karitatív tevékenység, amelyet az iskolában szervezek. Úgy gondolom, hogy a szociális érzékenységet is meg lehet tanulni, hogy jó érzés adni a másiknak, a rászorulóknak segíteni. Az iskolánkban nagy sikerű adventi szeretetsüti-vásár a kezdeményezésemre valósult meg, egyik korábbi lelkes osztályommal.
Milyen értékeket tud magával továbbvinni egy szalézis diák? Hogyan fogalmazná meg, mi az a plusz, amit az iskolánk ad a diákoknak az itt
eltöltött évek alatt?
A gimnáziumi évek nálunk nem csak a tanulást jelentik, hanem a szalézi szellemiséget is. Jó azt hallani, hogy végzett diákjaink segítenek egymásnak az egyetemi tanulmányok során, visszajönnek szakmai gyakorlatra, pályaorientációs napokra.
Kilépve a gimnázium és a szülők védőhálójából megállják a helyüket a munka világában, hiszen akár két nyelvből is rendelkeznek nyelvtudással. A sport- és kulturális rendezvények, színház-és múzeumlátogatások segítenek, hogy a művészetek iránt érdeklődő, sokoldalú felnőttekké váljanak.
Nekem mindkét gyermekem a gimnáziumban végzett és a mai napig szívesen gondolnak vissza egykori iskolájukra.
