Mivel táplálod a lelked?
Éhség: „Üres gyomor. Kellemetlen érzés az étel hiányától, amit a szükséges táplálék nélkülözése okoz.” – olvashatjuk a jól érthető definíciót a wikiszótár első soraiban.
Valóban, szervezetünk jelez, ha fogytán az üzemanyag. Ideális körülmények között ilyenkor gyorsan reagálunk is az egyre zavaróbbá váló érzésre, csak az nem mindegy, hogyan. Kapkodva összedobunk egy szendvicset? Engedünk a chipses zacskó hívogató csábításának? Beugrunk egy gyors étterembe és magunkba tömünk egy kis olajat, tartósítószert, térfogatnövelőt, csipetnyi aromával felturbózva? Vagy esetleg a magunk készítette finom ebédet választjuk. Talán beleharapunk egy zamatos gyümölcsbe. Vagy ropogós zöldségekkel gazdagítjuk a sonkás szendvicsünket. Tudjuk már nagyon jól – hiszen a csapból is ez folyik, és milyen igaz – hogy nem mindegy, mit eszünk, milyen minőségben és mennyiségben jutnak be a megfelelő tápanyagok a szervezetünkbe. Testi egészségünk, energiánk, jóllétünk múlik ezen.
Na, de mi van a lelkünkkel? Arra ki figyel? Hiszen az is az EGÉSZségünkhöz tartozik. Vajon tud-e éhes lenni a lélek? S ha igen, hogyan jelez nekünk? Hogyan vesszük észre azt, ha hiánytünetek alakulnak ki a lelkünkben, vagy ha a rossz minőségű táplálékok miatt mérgezés vagy betegség üti fel a fejét? Egyáltalán mi lehet a lélek tápláléka?
A válasz egyszerű: szinte minden. Amit látunk, amit hallunk, amit teszünk, ami körülvesz bennünket, a szokásaink, kapcsolataink, a befogadott információk mind-mind hatással vannak ránk, formálják érzéseinket, gondolatainkat. Építhetnek és rombolhatnak is bennünket. Segíthetnek, hogy jó szándékú, szeretetteljes, életigenlő, derűs emberekké váljunk, de akár ennek ellenkezőjét is előidézhetik. Ellophatják örömünket, életkedvünket, jelentős károkat okozhatnak emberi kapcsolatainkban.
Mi mérgezi a lelkünket?
Jelen korunk társadalmi hatásai, az új divatok, trendek nem kedveznek lelki egészségünknek. Az internet világa válogatás nélkül zúdítja nyakunkba a szemetet, s lassan már annyira természetesnek vesszük, hogy fel sem tűnik, mennyire bűzlik. Elképesztően magas lett az ingerküszöb.
Egy kis vér, trancsírozás, kínzás hangulatos kísérője tud lenni a meghitt családi vacsorának. (Remélem, értitek az iróniát!) Fűrészes, baltás, sötétből ijesztgetős rémalakok jó éjt puszijával hajtjuk álomra fejünket. Talán mosolyogva olvasod ezeket a sorokat, s lehet, hogy azt gondolod: „De én nem félek.” Talán tényleg szerencsés vagy, talán tényleg jól bírod – még. Sokan vannak azonban, akik ugyanezt mondják, és közben nem értik, miért szoronganak, miért szenvednek depresszióban, miért gyötrik őket öngyilkossági gondolatok, miért üresednek ki érzelmeik, vagy esetleg miért nem tudnak aludni éjszaka. A legrosszabb következménye mindezeknek pedig talán az, hogy lassan, észrevétlenül eluralkodik rajtunk az érzéketlenség és a közöny…
Van egy másik tévút is, mely csapdába csalja a pillanatnyi élvezetekre oly fogékony emberi lelket. Az úgynevezett „felnőtt filmek” vagy jelenetek torz szerelemképe, mely túl korán serkenti fel a gyermekek és fiatalok vágyait. A serdülőkorban felerősödő kortárs kapcsolatok iránti szükséglet, kötődési igény és a bontakozó nemi identitás az idejekorán felkorbácsolt érzésekkel karöltve a testi ártatlanság meggondolatlan és elhamarkodott feladására késztethet.
A későbbi felnőtt életben így nem nehéz a hasonló ingerek állandó keresőjévé válni, s a szerelemről kialakított hamis képet hajszolva soha meg nem elégedni a párkapcsolatokban.
A lélek-mérgezés szintén közkedvelt formája a hiábavaló, felszínes, időrabló tartalmak megállás nélküli görgetése a telefon kijelzőjén. Észre sem vesszük, mivé válunk ezek által. Gépekké? Fogyasztókká? Zombikká? Kereshetünk még rá szavakat, de az biztos, hogy szépen-lassan elaltatják a lelkünket. Már nem olvasunk, csak képeket nézünk.
Már nem beszélgetünk, csak „csetelünk”. Már nem nézünk egymás szemébe, csak emojit küldünk. Irigykedünk mások „tengerparton mosolygósan nyaralós fotóira kattintgatva, miközben a saját életünk elmegy mellettünk. Sminkelünk, testépítünk, hajat vasalunk, ruhát veszünk, szelfizünk. Felszín, külsőség, anyagiasság… HÁT PERSZE, HOGY ÉHEZIK A LÉLEK!
Van kiút?
Van azonban egy jó hírem! Nem kell a szemétben kotorásznod! Nem kötelező! Te választhatsz! Van lehetőséged rá, hogy minőségi táplálékot adj a lelkednek! Olyat, ami épít, olyat, amitől jó kedved lesz, amitől mosolyogva tudsz a többi emberre nézni, ami felüdít, amitől energiát nyersz, ami segít, hogy szembenézz a kihívásokkal, hogy leküzdd az akadályokat!
Tápláld a lelkedet azzal, amitől hálával telik meg a szíved, ami lehetővé teszi, hogy észre vedd a világban a szépet, ami segít neked, hogy BOLDOGABB EMBER LEHESS, ÉS MÁSOKAT IS AZZÁ TEGYÉL!
ITT vagyok MINDEN NAP a következő időpontokban (ezeken kívül egyénileg is egyeztethetünk):
| H: 7:30-14:00 | K: 7:30-13:00 | SZ: 7:30-13:00 | CS: 7:30-14:00 | P:7:30-13:00 |
