7/Ny: Sebőné Orosz Mónika
Egy új cikksorozatot indítunk, amelyben be fogjuk mutatni az iskolában dolgozó tanárokat. Ennek keretében az első körben a leendő osztályfőnököket kértük meg, hogy mondjanak néhány gondolatot magukról. A kérdések összeállításában a Diák Média Group nyújtott segítséget.
Tudna mesélni kicsit magáról?
2016 szeptemberétől – azaz immár hetedik éve – tanítok a Szalézi Szent Ferenc Gimnáziumban. Előtte 22 évig általános iskolában tanítottam. A gimnáziumban matematikát és informatikát/ digitális kultúrát tanítok, de orosznyelv-szakos tanári végzettségem is van. Nagyon szeretek tanítani; szerencsésnek mondhatom magam, mert azon kevesek közé tartozom, akinek a mindennapi munkája és a hobbija is ugyanaz 🙂 A tanításon kívül szeretek olvasni – erre aránylag kevés időm van, és zenét hallgatni, koncertre járni.
Mesélne pár szóban nekünk az iskolás éveiről és hogy annak idején miért a tanári pálya mellett döntött? Mi motiválta?
A szülőfalumban – Kurityánban – jártam általános iskolába,
onnan kerültem Miskolcra, a Földes Ferenc Gimnázium speciális
matematika tagozatára. Itt már egyértelmű volt, hogy a
matekkal szeretnék továbbtanulni. Nagyon nehéz volt fölvenni a
versenyt tanulás terén a többiekkel, de igazán jó tanáraim
voltak. Mindig is szerettem kisebbekkel foglalkozni, tanítani
őket. Az érettségi után tanárképző főiskolára mentem, majd az
első diplomám után visszakerültem az általános iskolámba
tanítani. Ezután nem csak tanítottam, de újra meg újra beültem
az iskolapadba – további diplomákért.
Fel tudná idézni az eddigi osztályait?
A gimnáziumban a most végző 12.A osztály osztályfőnöke voltam 4 évig. Fantasztikus osztály; nagyon a szívembe zártam őket. Rengeteg közös élményünk van: gondolok itt például a gólyatáborunkra, a nagy sikerű bemutatkozó műsorunkra, vagy a bécsi kirándulásra. Jó szívvel emlékszem vissza a sütivásárokra és az általunk szervezett Mikulás-napi programokra is. Az osztálykirándulások Gömörszőlősön, Szilvásváradon, a tánc- és drámaprojekt Varbón, illetve a hittanprojekt Máriapócson, mind-mind szuper volt. Sajnos a COVID miatt a digitális oktatást is megtapasztaltuk/ megszenvedtük.
Leendő osztályában hogyan támogatná a gyerekeket a továbbtanulás terén és a jövőjük tekintetében?
Nagyon szeretném, ha a következő osztályom is szuper közösséggé tudna formálódni. Igyekszem segíteni őket ebben: mindannyiunknak csiszolódni kell egymáshoz, de az egyéniségét mindenkinek meg kell őriznie. Hiszem, hogy mindenki tehetséges valamiben, és azt a valamit kell megtalálni és fejleszteni, hogy később, érettségi után azzal foglalkozhasson majd, ami boldoggá teszi a mindennapok során.
Melyek azok a programok az iskolában, amelyek Önhöz közelebb állnak? Miért tartja ezeket a programlehetőségeket jónak?
A tanév során számos iskolai program áll a tanulóink
rendelkezésére, amiből kedvükre választhatnak. Nagy sikere
szokott lenni a diákhétnek, ahol a 11. évfolyamosok küzdenek a
diákigazgatóságért. A másik nagyon népszerű esemény a Szalézi
Gála, ahol azon tanulóink mutatkozhatnak be, akik
tehetségesnek érzik magukat a zeneművészet, a tánc, az
irodalom és a színjátszás, irodalom terén. Reál szakos lévén
számos alkalommal szervezhettem és részt vehettem olyan
kirándulásokon, ahol az egri, vagy miskolci egyetem különböző
rendezvényeit látogattuk meg. Idén a Kutatók Éjszakáján
vehettünk részt.
Milyen értékeket tud magával továbbvinni egy szalézis diák? Hogyan fogalmazná meg, mi az a plusz, amit az iskolánk ad a diákoknak az itt eltöltött évek alatt?
Tudjuk, hogy a diákjaink nagy része azért jön hozzánk tanulni, mert érettségi után egyetemre szeretne majd menni. Nagyon kevés az a tanuló, aki úgy lépi át legelőször a gimnázium küszöbét, hogy már kész terve van a jövőjét illetően. Nálunk válik a kiskamaszból nagykamasszá, majd fiatal felnőtté. Nálunk ismeri meg jobban saját magát, hogy miben tehetséges, mi érdekli igazán.
Miközben keresi az útját, számos emberrel ismerkedik meg. Diáktársakkal, tanárokkal, és – a Szalézi atyákkal, Testvérekkel is. Miközben mi, pedagógusok elsődlegesen a tárgyi tudással igyekszünk „okosítani” a gyerekeket, az Atyák és a Testvérek a lelkükkel foglalkoznak. Ha bánata van, elkeseredett, vagy ha öröme van – meghallgatják, jó tanácsokkal látják el, vele örülnek.
Nekünk is sokat segítenek ezáltal: egy-egy közös délutáni program lelkileg sokszor többet ér, mint a délelőtti 6-7 tanóra.
Amit itt tanulnak: hogy egymásra figyeljenek, segítsék egymást, hogy ne érezze senki magát magányosnak, kirekesztettnek – legalább annyira fontos, mint a tárgyi tudás.