Egy új cikksorozatot indítunk, amelyben be fogjuk mutatni az iskolában dolgozó tanárokat. Ennek keretében az első körben a leendő osztályfőnököket kértük meg, hogy mondjanak néhány gondolatot magukról. A kérdések összeállításában a Diák Média Group nyújtott segítséget.
9/Ny: Vassné Szokircsák Diána
Tudna mesélni kicsit magáról?
A Ságvári Endre Gimnáziumban 2004-ben kezdtem, és éppen a gyermekeimmel voltam itthon, mikor a szaléziak átvették a sulit. Nagyon szeretem az iskolát, a diákokat és a kollégáimat is. Ez egy nagyon szuper hely. 🙂 Elsősorban magyar nyelv és irodalmat tanítok, de nagyon sok minden mással foglalkozom itt: műveket álmodok színpadra, műsorokat csinálok, versenyeztetek, rendezvényeknél segítek…, szóval mindent csinálok, amit szeretek. Gyerekekkel vagyok, irodalommal foglalkozhatok, sok jó ember vesz körül, pörög az életem. Szeretek kerékpározni, táncolni, a zenét, a nyüzsgést, de persze a csendet, a nyugalmat, a jó könyveket is olykor, és legfőképp imádom a családomat.
Mesélne pár szóban nekünk az iskolás éveiről és hogy annak idején miért a tanári pálya mellett döntött? Mi motiválta?
A Sajóvámosi Arany János Általános Iskolába jártam, majd az Avasi Gimnázium magyar szakos diákja voltam, később pedig a Miskolci Egyetemen szereztem diplomát. Azt hiszem, már kicsi gyermekként éreztem, hogy ezt szeretném csinálni. Alsó tagozatban elvarázsolt a tanító nénim tudása, odaadása, lelkesedése a szakmája iránt, és később az egyetemi éveim alatt még inkább biztos lettem a választásomban. A nővérem szintén pedagógus, ő is inspirált, hogy ez legyen a hivatásom.
Fel tudná idézni az eddigi osztályait?
Nagyon sok emlékem van… nehéz válogatni, hiszen minden osztályra emlékszem, mindet szerettem; igaz, volt, amelyikkel több közös emlékem is van, mert sok időt töltöttünk együtt iskolán kívül is.
Elhívtak szalonnasütésre, moziba, színházba, sétálni, fagyizni és még sok-sok helyre, és mindez azért különleges, mert ezeket ők szervezték és boldogan vettem részt ezeken az eseményeken. Azokra a diákokra élesebben emlékszem, akikkel
műsorokat készítettem, hiszen szorosabb volt a kapcsolatunk. Nagy szeretettel gondolok vissza az István a király és a Hair szereplőire, sokszor eszembe jutnak a próbák, az előadások.
Osztályfőnökként két hatosztályos osztályom volt. A szívemhez nőttek, és ma is látom őket hetedikes gólyaként és büszke vagyok arra, milyen felnőttek lettek.
Leendő osztályában hogyan támogatná a gyerekeket a továbbtanulás terén és a jövőjük tekintetében?
Minden diák más, ezért nem lehet egy osztálynak azt mondani, ti legyetek orvosok, mert az a jó. Ha ismered a gyereket, tudod, mit tud magából
kihozni, mire képes és segítheted a döntésben.
Minden évben megkeresnek pályaválasztási kérdésekkel diákok, beszélgetek velük, igyekszem segíteni, irányítani őket a jó döntés felé. A
lényeg, szeresse, amit csinál. Lehet sok pénzt keresni, de boldogtalanul nagyon rossz lehet munkába járni.
Melyek azok a programok az iskolában, amelyek Önhöz közelebb állnak? Miért tartja ezeket a programlehetőségeket jónak?
A magyarórák. 🙂 De ezen kívül szeretem a diákoknak szervezett összes programot. Ilyenkor kötetlenül lehet beszélgetni, játszani, nevetni. Egészen más oldalról ismerem meg a gyerekeket, mint órán. Igaz, református vagyok, de mai napig is érdeklődve várom a szalézi miséket, mert tanulságos prédikációkat hallhatok és gyönyörű énekeket ismertem meg itt általuk.
Milyen értékeket tud magával továbbvinni egy szalézis diák? Hogyan fogalmazná meg, mi az a plusz, amit az iskolánk ad a diákoknak az itt eltöltött évek alatt?
Az összetartozás, a szeretet, a jóság. Ezt próbáljuk tanítani mindenkivel és nagy örömmel látom, ha iskolánkból kikerülve, továbbra is tartják egymással a kapcsolatot a diákok, részt vesznek egymás esküvőjén, egymás életének részesei. Fontos, hogy szeretetet adjanak és megtanulják az elfogadást. Jónak lenni és jót tenni. És persze, hogy élvezzék az életet, mértékkel. 🙂
