3. nap: Colle Don Bosco, Chieri, Torinó (by night)
A délelőttöt Colle Don Bosco-ban, azon a helyen töltöttük, ahol 1815. augusztus 16-án megszületett Giovanni Bosco, vagy ahogy ma mindenki emlegeti Don Bosco. Akkoriban ez a terület egyfajta tanyavilág volt, és Becchi néven emlegették.
Azon a helyen, ahol világra jött a kis Giovanni, ma egy hatalmas bazilika áll. Az altemplomban találhatjuk pontosan megjelölve a helyet, ahol megszületett, ma az ereklyéjét őrzik ott.
Láttuk azt a házat, ahol felnőtt, bepillanthattunk abba a ma mély szegénységnek hívott miliőbe, ahol ő és testvérei felnőttek. Az édesapját korán elvesztette, így minden gyermeknek, így neki is már fiatal kora óta dolgoznia kellett. Szerencsére édesanyja, Margit Mama, aki ugyan írni és olvasni nem tudott, végig ott állt mellette.
Ezen a helyen történt kilenc éves korában, hogy fura álmot látott azon a dombon, amit ma az Álmok mezejének hívunk. Ez volt az az álom, amit soha nem felejtett el, és amin az egész életműve alapul. Bár az Álmok mezejét nem láthattuk, mert éppen építkezés volt ott, de az álmot megelevenítettük Margit mama szobra előtt.
Egy kiállítás végigkalauzolt minket a szalézi misszionáriusok útvonalain, láthattuk azokat az emléktárgyakat, amelyeket Dél-Amerikában, Észak-Amerikában, Afrikában és Ázsiában gyűjtöttek, és megtapasztalhattuk, hogy milyen messzire jutottak a világban.
Egy kis pihenő után a teljes csapat részvételével az altemplomban misével tisztelegtünk Don Bosco műve előtt.
Chieri
Colle Don Bosco felfedezése után alig 20 perces autózással értük el Chieri várost. A közösen elfogyasztott ebédet követően már várt minket Nadja a helyi idegenvezetőnk a településen található szalézi iskola udvarán. A tanulóink rögtön otthon érezték magukat: nem kellett sok idő, hogy beszálljanak az udvaron játszó olasz fiatalok tevékenységébe. Szívesen maradtak volna még, de búcsút kellett mondani, hogy meglátogassuk azokat a helyeket, ahol a fiatal Giovanni Bosco gyakran fordult meg.
Don Bosco 10 évet töltött a városban. Minden nehézséget leküzdve, sokszor erőn felül teljesítve ment a saját maga által kijelölt úton, hogy az álmát meg tudja valósítani. Cheiriben kötött életre szóló barátságokat, és itt indult el az, amit ma Oratóriumnak nevezünk.
Az első utunk egy kis udvarba vezetett. Ezen a helyen egykor egy zsinagóga állt, illetve zsidó családok laktak itt. A kis Giovanni gyakran járt ide, hiszen itt volt egy kis könyvtár, amiből könyveket is kölcsönzött. Itt keveredett barátságba egy zsidó fiúval.
Ezután meglátogattuk a Néri Szent Fülöp templomot, ahova Giovanni Bosco gyakran a reggelit kihagyva szökött át, hogy reggelente imádkozzon.
Bekukkantottunk a volt szeminárium udvarába is. Don Bosco itt tanult. A természet közelségéből átkerülni ebbe a szigorú, rideg falakkal körülvett iskolába nem volt egyszerű. Külön figyelmet érdemel a falon található napóra, amelyen a következő felirat olvasható: „A szomorú órák lassan telnek, a boldogok gyorsan.”
Megnéztük a Dómot is, ahova gyakran tért be Don Bosco, és a pappá szentelése után itt tartotta a negyedik miséjét is.
A sétánk végén pedig ellátogattuk a Cafe Pianta-ba, ahol, hogy ki tudja fizetni a költségeket, munkát vállalt. A kávézó volt az otthona is, hiszen itt kapott szállást is rosszabb körülmények között mint Harry Potter, akinek legalább elzárt sufnija volt.
Torinói este
A 2 órás túra végén elköszöntünk Nadja-tól, és Torinó felé indultunk, ahol a Mole várt minket. Ezt az épületet eredetileg zsinagógának szánták, de végül a zsidó közösség mégsem használta soha sem. Mára Torinó jelképévé vált. A tetejére lifttel lehet feljutni, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a városra. Az épület belsejében filmtörténeti múzeum van.
(a képeket tavaly Tardi Kendra készítette)
Miután leértünk a toronyból, kétórás szabadidőt kapott mindenki, hogy megvacsorázzon, és hogy sétálgassanak az esti városban.
folytatása következik …
