A csütörtök és a péntek már csak Torinóról szólt. Ha megkérdeznénk embereket arról, hogy mit tud erről az észak-olasz városról, a többség két dolgot mondana: autógyártás és a lepel. Nem csoda, hogy mi is kíváncsiak voltunk mindkettőre.
A Nemzeti Autómúzeum
A nem különösebben szép, de hatalmas épület elé nem sokkal nyitás után érkeztünk. Belépve azonban már egy modern és órási előcsarnokba értünk, ahol kávézó, csomagmegőrző és a közepén érdekes ülőalkamatosság fogadott minket. Persze, hogy sokan ki is próbálták.
Azután bementünk a kiállítótérbe. 80 autógyártó 200 gépjárművét nézhettük meg testközelből. A legelső, még szekérformájú, de „robbanómotorral” (helyesen: belső égésű motorral) „feltúrbózott”, 5, 10 lóerős (!) járműtől egészen a legmodernebb elektromos koncepcióautóig végig követhettük a személygépkocsik fejlődését. Volt egy külön rész, ami a motorok működését mutatta be, így azok számára, akik mérnöknek készülnek, külön öröm volt ebbe a terembe menni.
Érdekes volt az is, hogy a különböző korok autói olyan környezetben voltak, amelyek az adott korszakot jellemezték.
Az egyetlen hiányérzetem csak az volt, hogy nem lehetett beleülni ezekbe a járműcsodákba vagy megérinteni őket. Persze, tudom, hogy oka van: a legtöbb kiállított tárgy értéke dollármilliókat is elérheti. Meglepetésemre még egy Trabant 601-es is ki volt állítva, amelyet egy leírás csak a „kommunista ipari hozzá-nem-értésnek” nevez. 🙂
A lepel
A magyarok egyszerűen „Torinói lepel” néven emlegetik, mivel itt őrzik ezt a négy métertől is hosszabb szent tárgyat. Az olasz elnevezésben viszont nincs szó Torinóról, náluk „Szent Lepel”-ként tartják számon, ami sokkal közelebb áll ahhoz, amihez fűződik.
A hagyomány szerint ugyanis ez az a lepel, amelybe Jézus Krisztus holttestét fektették. Hogy valóban így volt-e vagy nem, azon már több évszázada vitatkoznak. Számos bizonyíték van mellette és ellene is. Ami tény: látszik egy alak a leplen, vérmaradványok vannak pont azokon a helyeken, ahol a szögeket beverték a testbe, a fején szintén vérnyomok vannak, méghozzá olyan mintázatban, ami töviskoronától származhatnak. A legsúlyosabb ellenérv pedig a C14 izotópos vizsgálat, ami a szövetet több évszázaddal teszi későbbre. Hogy mi az igazság, lehet, hogy soha nem derül ki.
Viszont a látogatónak fontos tudni, hogy a lepel nincs kiállítva, hanem egy ládában őrzik a Keresztelő Szent János Székesegyház Sidione kápolnájában, és csak nagyon különleges alkalmakkor állítják ki. Vagyis azoknak, akik szeretnének a Torinói lepelről mindent megtudni, látogassanak el a Lepel Múzeumba, ahol részletes leírásokat, kinagyított képeket és videós magyarázatokat is találhatnak a lepelről.
Az Assissi Szent Ferenc-templom
Ebben a templomban celebrálta első miséjét Don Bosco 1841-ben, és itt volt az, ahol megszületett Oratórium. A Don Bosco által leírt eseményt persze el is játszottuk, méghozzá két ismerős vendég bevonásával. Sivadó Balázs és Tóth Domonkos szalézi testvérek, akik jelenleg Torinóban tanulnak, egy fél órával korábban csatlakoztak a csoporthoz. Érdekes élmény volt azok között a falak között átélni egy világraszóló dolog első mozzanatának újrajátszását.
Láttuk azt a pici udvart is, ami a sekrestyéből nyílt, ahol Don Bosco rendszeresen tartotta az oratóriumokat, amíg a közelben lakók el nem űzték onnan. Azonnal átértékeltem a helyszűke fogalmát.
Még több Torinó
Egy kis szabadidő után a csapat egy nagy pláza parkolójában állt meg, ahol háromórás szabadidő állt rendelkezésre, ami egyben a vacsora idejét is jelentette. Lassan mindenki ráébredt, hogy a következő nap lesz az utolsó, amit ebben az észak-olasz városban töltünk. De erről már csak a következő részben számolok be.
