2022. augusztus 27. napján megvalósult egy régi álom: hozzuk össze a gimnázium volt diákjait, és rendezzünk nekik egy napot, amikor kortól függetlenül nosztalgiázhatnak. Az eseményt a Városi Civil Alap által biztosított forrás segítségével valósult meg. Hogy hogyan? Olvassák el képes beszámolónkat!
60 évvel ezelőtt indult el a Ságvári Endre Gimnázium, és azóta évente átlagosan mintegy 100 diák hagyta el a kapuit, hogy egyetemen, főiskolán folytassák a tanulmányaikat, vagy szakmát tanuljanak.
Az ötévenként megrendezett érettségi találkozók idáig is vissza-visszacsalogatták a volt tanulókat, sőt számos olyan osztályról is tudunk, akik évente járnak össze. Azonban az idén úgy gondoltuk, hogy jó lenne a végzett tanulóinknak egy olyan eseményt összeállítani, ahol nem csupán egy-egy osztály, hanem a valaha a Ságváriban végzett tanulók több generációja is találkozna.
A színvonal emelése érdekében meghívtuk azokat a volt pedagógusokat is, akik innen mentek nyugdíjba. A 27 még ma is élő volt tanárok közül 12-en jelentek meg, nagy örömet okozva a volt tanítványaiknak.
A rendezvényt a Szalézi Szent Ferenc Gimnázium Alapítvány által a Városi Civil Alaphoz benyújtott, VCA-KP-1-2021/4-000691 azonosítószámú, “Légy nyitott a világra” elnevezésű programcsomag utolsó elemeként szerveztük meg.
Amikor meghatároztuk az időpontot, még nem tudtuk, hogy a város életében ez szintén egy izgalmas nap, a mi rendezvényünkkel egy napon rendezték meg a sváb napot és a Kolorfutást is, amelyeken tanáraink és diákjaink is részt vettek.
Az előzetesen regisztrált több mint száz volt diákunk közül szinte mindenki megjelent, néhányan betegség miatt igazoltan maradtak távol. A hivatalos program kezdete előtt már sokan megérkeztek, és azonnal, spontán elindult a beszélgetés.
Az „iskolagyűlés” után a volt diákokat a jelenlegi kollégáink körbevezették az iskolán, ahol felfedezhették, hogy mennyit változott az intézmény belseje azóta, mióta ők koptatták a padokat.
Sokan megtalálták a tablójukat, és örömmel szelfiztek előtte.
A Kvíz kérdések igazán ságvárisan (jó nehéz volt, a legjobb csapat is csak 27,5 pontot kapott a 44 szerezhetőből) sikerült, de nem is ez volt a lényeg, hanem a szórakozás, az együttgondolkodás.
A menza hangulatát – a sorban állástól a tálcás önkiszolgáláson át a helyfoglalásig – idézte az ebéd, amelyet ezúttal senki sem bánt.
Azokat, akik régen jártak a városban, Somodi-Hornyák Szilárd egy rövid városnézésre invitált. A belvárosban tett egy órás séta során a résztvevők megtudhatták, hogy hogyan vált az iparváros színes várossá.
A nap gyorsan elszállt, a rendezvényt a volt tanítványunk, Tatár Gabriella színházi társulata, az Egri Pinceszínház vendégjátéka zárta.
A résztvevők egyöntetű véleménye az volt, hogy jól sikerült a nap, és egyhangúan azt mondták, hogy ezt máskor is meg kell szervezni.
Köszönöm Bárdos-Dorkó Ágnesnek a szervezést, illetve a többi kollégámnak (pedagógusnak és technikai személyzetnek), és a diákoknak, akik a megvalósításban közreműködtek.
Jövőre, veled, ugyanitt
