A Waclav Feczak Alapítvány segítségével 20 diák és 2 pedagógus vett részt egy háromnapos zarándoklaton.
1. nap – utazás, Krakkó
Bár kilométerben nem túl nagy távolság (300 km), ahhoz, hogy eljussunk Lengyelország egyik legszebb városába, több kanyargós szerpentint is le kellett küzdeni. A 6 órás út felénél a Magas-Tátra fővárosában, Poprádon tartottunk egy kis pihenőt. Az úton idegenvezetőnk, aki valamikor az Irinyi szakközépiskola tanulója volt, ahonnan egy lengyel egyetemre került, részletekben megismertette velünk a lengyel történelem legfontosabb állomásait, fordulópontjait. Kiderült, hogy Magyarország és Lengyelország sokszor hasonló utat járt be, és többször volt közös királyunk is. Krakkóba érve az első állomásunk a Wawel, a Visztula partján álló impozáns vár volt, aminek az alján áll egy sárkány, aminek a történetét itt lehet elolvasni. Miután megismerkedtünk a vár izgalmas történetével, modern idegenvezetéssel megcsodáltuk a központi helyen lévő székesegyházat is, amelyben számos magyar vonatkozású elem is van. Ezek után végigjártuk a többhajós székesegyház belső terét, amelynek az elrendezése számomra az angol templomok belsejét idézte, felmásztunk a Zsigmond-toronyba a keskeny, helyenként kifejezetten szűk feljárón át, hogy a nevezetes harangot megérinthessük. A várból gyalogosan tettünk egy sétát a városban. Megcsodáltuk a Jagelló egyetem irodaépületét, amelyen a magyar Anjou címer is megtalálható, bementünk az egyetem udvarára is. Ott egy bábjáték szokott időnként megjelenni, de sajnos mi csak a kihelyezett képernyőn nézhettük meg a jelenetet. A városnézést a város főterén fejeztük be, ahol némi szabadidő után indultunk el a szállásra. A vacsora után megtapasztalhattuk, hogy milyen az éjszakai Krakkó, és megállapíthattuk, hogy, ez a majdnem 900000 (elővárosokkal együtt 1,2 millió) lakosú város tényleg megér egy estet. A szállásunk a Hotel Krakus***-ban volt, ahol vacsorával és másnap reggelivel is elláttak minket.
Első nap mérlege:
300 km buszozás,
17 000 lépés (12 km gyaloglás)
2. nap – zarándokhelyek
Az első állomásunk – mintegy kétórás, mellékutakon megtett buszos utazás után – Imbramowice nevű település volt, ahol a premontrei kolostorba tértünk be. Sajnos elfoglaltsága miatt nem találkozhattunk az intézményvezetővel, bár ha sikerült volna, akkor is csak a rácson keresztül üdvözölhettük volna egymást. A gazdagon díszített templomban azért leültünk egy kicsit, és a rend történetének meghallgatása után egy rövid áldással vettünk búcsút az épületegyüttestől. Két és fél óra után érkeztünk meg a túránk legészakibb pontjához, Csestochowa városába, ahol az 1382-ben alapított Pálos rendi kolostor, a Jasna Górai-kolostor és kegyhely várt minket. A mise előtti egy órában végigjártuk az épületegyüttest kívülről, illetve benéztünk a lovagterembe is, ahol meglepetésünkre egy ékes magyarsággal beszélő – származását tekintve lengyel – pálos rendi szerzetessel válthattunk néhány szót. A mise kezdetén az addig eltakart Fekete Madonna kegykép a hívők előtt is láthatóvá vált, amikor mindenki le is térdelt. Egy rövid vásárlási lehetőség után egészen a szállásunkig, a Skidzinben található Dworek Galicyjski szállóig mentünk, ahol vacsora után mindenki álomra hajtotta a fejét, hiszen másnap zsúfolt program várt ránk.
A második nap mérlege:
utazás: 252 km
lépésszám: 11 000 (kb. 9 km)
3. nap: A pokolból a mennyországba
Egy gyors reggeli és összepakolás után a történelem egyik legvéresebb, legkegyetlenebb, legembertelenebb helyszínére érkeztünk. Bevallom, még soha nem voltam ott, mert maga a gondolat is elborzasztott. Pedig sokat tanultam, olvastam az ott történtekről. Alig voltam 14 éves, amikor a kezembe került Wieslaw Kielar könyve, amely arról az öt évről szólt, amit ott töltött.
Auschwitz és Birkenau csak kettő azon haláltáborok közül, ahol emberek millióit gázosították el, dolgoztattak halálra, végeztek rajtuk emberkísérletet. A kapun ott a hazug felirat: A munka szabaddá tesz. Talán Dante mondata lett volna az, amit ide kellett volna tenni: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel! „ Az épületek között és az épületekben járva előbukkantak a könyvben leírt mondatok, a kegyetlenkedések, és az a kérdés lebegett a szemem előtt, hogy mégis, hogyan lehetett ezt túlélni. A halálfalnál leróttuk a kegyeletünket, és koszorút helyeztünk el.
Ezután a csupán néhány kilométerre lévő Birkenau-i tábort néztük meg, ahova marhavagonokba zsúfolva érkeztek meg Európa számos országából a rabok. A legtöbbjük számára ez lett életük utolsó állomása….
A szomorú helyszínről egy rövid, egy órás látogatást tettünk az auschwitzi Szalézi iskolában. Amíg az igazgató a kétoldalú kapcsolatokról tárgyalt, a diákjaink bejárták az intézményt, és megismerkedtek az itt tanulókkal, sőt még egy közös táncban is részt vettek. Persze a környék nem csak a földi pokolnak, hanem mennyei örömöknek is otthont ad. Alig több mint 30 kilométerre, Wadowicében született Karol Wojtyła, vagy ahogy mi ismerjük, II. János Pál pápa. Utazásunk utolsó állomásán az ő ifjúkorának helyszínét fedeztük fel. Láttuk a szülőhelyét, a lakást, ahol élt, és egy végső fohászra betértünk a közvetlenül mellette álló templomba is.
A harmadik nap mérlege:
utazás: 276 km
lépésszám: 14 000 (kb. 11 km)
Köszönjük a Waczlav Felczak Alapítványnak, hogy megvalósíthattuk ezt az utat.
