A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. NEAO-KP-1-2024/10-000182 kódjelű pályázat támogatása segítségével egy busznyi szalézis diák jutott el Magyarország 10 nemzeti parkjából az egyik legérdekesebbe, a Kiskunsági Nemzeti Parkba. A tanulmányútról Fehér Petra Regina 12. B osztályos tanuló beszámolóját olvashatják.
A kétnapos kirándulásunk alatt melyet a Kiskunsági Nemzeti Parkban tettünk számos új információval gazdagodtam. Sok, számomra új invazív növény fajjal ismerkedtem meg, amikről nem is tudtam, hogy azok. Az egyik ilyen például az akác ami Észak-Amerikából származik. Magyarországon nem őshonos faj habár erdőink durván negyedét teszi ki.
Az első nap
Érkezésünk után az első túránk a Fülöpházi-homokbuckákhoz vezette. Túránk körülbelül 5 km hosszúságú volt. Itt a homoki élőhelyekkel és annak lakóival ismerkedhettünk meg. Ez a terület igen meleg és nem túl gyakran esik az eső. Ezen tényezők ellenére vannak olyan élőlények amik képesek voltak az alkalmazkodásra, ilyen például a homoki gyík és a naprózsa.
Ezután egy kis környezetváltozás következett. Következő megálló Lakiteleken a Tőserdő volt. Gazdag növény és állatvilággal rendelkezik. Megismerkedhetünk őshonos és invazív, azaz nem őshonos növényekkel. A Holt-Tisza közelségének köszönhetően, régi, beszakadt, hód járatokat is láthattunk. Ez itt a horgászok paradicsoma.
A második nap
Másnap a reggeli után rögtön útnak is indultunk. Megint csak egy 5 km-es túrával indítottuk a napot, amely most a Kolon-tóhoz vezetett, amit az El Bronco Ranchtól közelítettünk meg. Az egykori tó mára már nádas és mocsár lett, de mégis nagy szerepet játszik a madarak életében. A tó állandó fészkelő és táplálkozó helyül szolgál nekik. Rendszeres lakója a vörös és szürke gém és a kis és nagy kócsag. Halai közül rendkívül értékes és érdekes a lápi póc és a réti csík.
A visszatartó úton még megtekintettük a helyi madárvártát. Itt szemtanúi lehettünk a madárgyűrűzésnek, ahol egy kismadár különösen közel kerül a szívemhez, ez pedig a fitisz füzike. Mikor visszaértünk kiindulási pontunkhoz rögtön megint útnak eredtünk csak most busszal a következő megállóhoz, Bugacra.
Itt megtekintettük a Puszta Kapuja Információs Központot. Aztán rövid sétát tettünk szakvezetéssel a pusztán. Sajnos ezután indultunk haza, de élményekkel, tapasztalatokkal, tudás bővüléssel és egészségben térünk haza.
Számomra ez a kirándulás sokat jelentett. Nem csak jól éreztem magam, hanem új ismeretekre is szert tettem. A bemutatók, a szakvezetések egyaránt magas színvonalú és lebilincselő volt, ezek jelentős mértékben hozzájárultak a program sikereihez.
