A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. NEAO-KP-1-2024/10-000182 kódjelű pályázat támogatása segítségével 24, a történelem iránt érdeklődő diákunk egy napot töltött Visegrádon, ahol a középkori királyi udvar mindennapjaival ismerkedhetett meg.
I. A visegrádi királyi palota
A városka közepén, a hegyoldal tövében ma egy impozáns középkori épületegyüttes áll. Nehezen elképzelhető, hogy száz évvel ezelőtt ebből a csodás palotából semmi nem látszódott. Az akkori történészek azt gondolták, hogy csak a 15. századi írók fantáziájában létezett a királyi udvar pompás épülete. A leírások szerint nagyobb ünnepeken a kútból bor folyt, amelynek díszítése lenyűgözte az oda érkezőket.
Csak kevesen hitték azt, hogy Hunyadi Mátyás egykori fényűző palotája ténylegesen létezhetett. Köztük volt Schulek János építészmérnök (1872-1948). Ő meg volt győződve róla, hogy Oláh Miklós esztergomi érsek (1493-1568) leírása megfelel a valóságnak, és a gondolat nem hagyta nyugodni. 1933. decemberében a főutcán sétálva észrevett egy zárókövet, ami felkeltette az érdeklődését. 1934-ben próbaásatásokat végzett, és rövidesen rátalált egy halom mázas cserépre. Ekkortól lehet számítani a királyi palota legújabb kori történetét. Az eltelt 90 év kutatásai és helyreállítási munkálatai ma már szemléletesen tárják elénk a középkori királyi udvar hétköznapi életét.
A palotában a túravezetőnk nem volt más, mint a Visegrádi Mátyás Király Múzeum igazgatója, Buzás Gergely régész-művészettörténész. Ő már egyetemista korától a nyarait a palota tanulmányozásával töltötte. Az igazgató úr egy órás előadása alatt számos történeten keresztül villantotta fel a középkori királyi udvar mindennapjait. A palota falai között sétálva megismerhettük Mátyás és Beatrix házasságának a körülményeit, Corvin János életének hétköznapjait, a palota különböző helységeinek a tényleges funkcióját, illetve az építés és újjáépítések, kiegészítések részleteit. Biztos vagyok abban, hogy amennyiben valamelyik résztvevő diákunk a 14-15. századi magyar történelemről szóló tételt húz az érettségin, be fogja tudni építeni az ott hallottakat.
A fellegvár
Sajnos az idő nem volt kegyes hozzánk. Nem elég, hogy szemerkélt az eső, a fellegvár hegyét felhők borították, megakadályozva azt, hogy a Dunakanyar lenyűgöző látványát fentről élvezhessük. Ennek ellenére egyéni tempóban mindenki végigsétálhatott az erődítményen, amely a 13. századtól kezdve fontos védelmi feladatot töltött be, és egyúttal egy ideig a királyi udvarnak is helyt adott.
„Az Úr 1335. évében, Szent Márton ünnepe körül János cseh király és fia, Károly, meg a lengyelek királya Magyarországra, Visegrád várába jött Károly királyhoz, hogy ott örök békeegyezséget kössenek. Ez meg is történt. A cseh király ebédjére a magyar király bőkezűségéből mindennap kétezer ötszáz kenyeret adtak, és a királyi étekből is bőségesen; a lovaknak pedig egy-egy napra huszonöt mérő abrakot. A lengyel király ebédjére pedig ezerötszáz kenyeret és élelmiszert bőségesen; borból száznyolcvan hordót mértek ki. Magyarország királya különböző drága ékszerekkel is megajándékozta a csehek királyát, úgymint ötven ezüstkorsóval, két tegezzel, két övvel, egy csodálatos sakktáblával, két felbecsülhetetlen értékű nyereggel, egy szíjas tőrrel, amely kétszáz ezüstmárkát ért, meg egy csodálatos munkával kidolgozott gyöngykagylóval. Mivel Lengyelország királya adófizetője volt a csehek királyának, s mivel Károly, Magyarország királya feleségül vette a lengyel király nővérét: Magyarország királya, Károly, ötszáz márka legfinomabb aranyat adott neki, hogy megváltsa őt a cseh királynak fizetendő adózástól. Elhatározták itt azt is, hogy ha e királyok közül bármelyiket vagy országukat valami ellenség támadná meg, a többiek kötelesek segítségére sietni. És ezt egymás között nagy eskükötéssel is megerősítették.” (Thuróczy János krónikája)
A fenti idézetben szereplő eseményt eleveníti meg a fellegvár egyik kiállítótermében elhelyezett jelenetsor, ahol viaszbábuk és korabeli bútorzat segítségével villantják fel a résztvevő uralkodókat és kíséretüket, a lakomát és a vigadalmat. Egy másik helyen a vadászat kellékeit: fegyvereket és egyéb eszközöket, valamint a Pilisben található vadakat láthatjuk. Megint máshol a középkorban használt fegyvereket állították ki.
Még rossz időben is érdemes sétálgatni a középkori falak között, és közben azon elmélkedni, hogy vajon a modern ember meddig lenne képes túlélni azokat a körülményeket.
Ortodox múzeum – Szentendre
Hazafelé néhány századot előre ugorva megismerhettük a városba beköltöző szerbek hétköznapjait, és történelmüket, valamint a hányatott sorsukat. A családi ereklyéktől az egyházi kellékekig, ikonokig többszáz kiállítási tárgy gondoskodik arról, hogy bemutassa a szentendrei szerbek mindennapjait.
