Vendégségben
Nemzeti ünnepünk reggelén 7.00-kor indult Kazincbarcikáról Rozsnyóra. 8.30 körül megérkeztünk az első helyszínre, a Fábry Zoltán Óvoda, Alapiskola és Szakközépiskolába, ahol megismerkedhettünk az iskolával, a felvidéki magyarság itteni életével. Átadtuk meghívásunkat az itt élő tanároknak és diákoknak, várjuk őket iskolánkban egy következő ünnepen.
Rozsnyó és 1956
A következő megállónk a Csemadok székháza volt, ahol Holmann Gábor emléktáblájánál emlékeztünk az ’56-os hősökre.
Holmann Gábor Rozsnyón született és 1956. október 28-án halt meg a budapesti harcokban. Emlékére szalagot tűztünk.
A Rákócziak nyomában
A 3. megállónk a városházán volt, II. Rákóczi Ferenc emléktáblájánál, ahol Rozsnyó címerét néztük meg először.
Rákóczi sokat tartózkodott itt. A szabadságharc alatt 1706-ban Rozsnyóról kormányozta a fennhatósága alatt lévő országrészeket, rezidenciája a Nehrer-házban volt.
Középkori hangulat
A Rákóczi-téren megcsodáltuk az őrtornyot, ami a város legjellegzetesebb építménye, ezt Rákóczi-toronynak is hívták. Mivel a várost régen sok tűzvész érte, ezért ez a torony volt az őrhely, ha tüzet láttak, megkongatták a harangot.
A torony előtt Andrássy Franciska szobra található. Ő a betegeket, szegényeket támogatta.
A Kossuth-szobor kultusza
A következő helyszín a Kossuth-szobor volt, ahol megemlékeztünk 1848 és 1956 közös értékeiről, majd tiszteletünk jeleként koszorút helyeztünk el a talapzatnál. Ezen a helyen évekig tilos volt koszorúzni és megemlékezni a magyar ünnepeken.
Föld alatt, föld felett
A várost elhagyva Nagyszabos felé vettük az irányt. Egy 7 km-es gyalogtúrára mentünk, ahol 1,5 km-en keresztül egy szép erdőben gyalogoltunk, amíg a túra legizgalmasabb pontjához nem értünk, ami egy sötét alagút volt.
Az alagút 2,5 km hosszú, a katonák építették meg a háború idején, amit vonatátjárónak akartak használni, de mire kész lett már nem volt rá szükség. Nagyon sötét volt, de lámpáink segítségével könnyedén kijutottunk. A maradék 3 km-t gyönyörű kilátás mellett tehettük meg. Izgalmas napot zártunk, szép emlékekkel tértünk haza a délutáni órákban.
Seszták Tekla, 11. d osztályos tanuló
Köszönjük a Rákóczi Szövetség támogatását!
