Don Bosco-verseny. Az előzmények
Iskolánkban régóta hagyománynak számít az évente megrendezésre kerülő tanulmányi út Olaszországba. Sajnos az előző évek járványügyi helyzete nem tette lehetővé ezeket a kirándulásokat, de idén a szaléziak ismét előálltak egy torinói út ötletével, amit megpályázhatott minden diák, aki kiemelkedő tanulmányaiban, sportban, vagy a hitéletben, illetve aktív tagja iskolánk közösségének.
A Don Bosco-vetélkedő is szorosan kapcsolódik ezekhez az utakhoz, hiszen az első helyezett csapat jutalma az úton való részvétel volt. Amikor a barátnőimmel hallottunk a vetélkedőről, egyértelmű volt, hogy jelentkezünk, hiszen mindannyian évek óta reménykedtünk egy ilyen lehetőségben és izgatottan vártuk, hogy mit tartogat számunkra ez a megmérettetés.
Így született meg a csapatunk, ami a Bosco Angyalai SDB 11/B nevet viselte. Tagjai: Dávid Viktória Magdolna, Nyitrai Rebeka, Rémiás Fanni, Szabó Aida és én, Gass Eszter.
Előkészületek
A hónapokig tartó versenyben 6 nagyszerű csapat mérettette meg magát. Három fordulóból állt és mindegyik előtt részletes tájékoztatót kaptunk Béla atyától és Sándor atyától, hogy mi segíthet minket leginkább a felkészülésben. Csapatunk összes tagja olvasta a Teresio Bosco által írt Don Bosco életrajzot. Részletesen átnéztük az atyák által küldött kiegészítő anyagokat és szabadidőnkben együtt készültünk a versenyre.
Első és második forduló
A bekerülés feltétele, egyben az első forduló csapatonként egy PPT összeállítása volt, aminek témája szorosan kapcsolódott Don Boscóhoz és a Szaléziakhoz. Erre pontot kaptunk, amihez hozzászámolták a második fordulóban elérteket. Ez utóbbi számtalan feladatlapot tartalmazott, amik mind kapcsolódtak Don Bosco életéhez és álmaihoz.
A döntő
A harmadik fordulóra, a döntőre Szalézi Szent Ferenc ünnepén, január 24- én került sor a Don Bosco Sportközpontban. Szendvicsek és üdítők fogadtak bennünket, családias és kellemes volt a hangulat. A fordulók pontozását egy külön bizottság végezte. Itt is előkerültek olyan feladatok, amik lexikális tudást kívántak, de olyan összetett feladványokkal is szembekerültünk, amik egyszerre igényelték a matematikát, történelmet és globális ismereteket. Továbbá volt reverendagomboló verseny, távolugrás és gombfelvarrás is, amivel mind-mind pontokat tudtunk gyűjteni és visszaidézték Don Bosco életútjának valamely fontos eseményét, hogy így még közelebb érezhessük magunkhoz.
Jó visszagondolni az izgatottságra, ahogy az asztal fölé görnyedve tanácskoztunk és izgultunk, hogy vajon jó válaszokat adunk-e. Biztattuk egymást, rengeteget nevettünk és minden megszerzett ponttal éreztük, hogy értelmet nyer a befektetett munka és közelebb kerülünk az álmunkhoz.
Az eredményhirdetés
Amikor az eredményhirdetésnél minket hirdettek ki győztesnek, az egész csapat arcán földöntúli boldogságot láttam. Miközben átvettük a jutalmunkat, végre hangosan is kimondhattuk, hogy: „Megnyertük, megyünk Torinóba!”
Összegzés
A csapat nevében köszönöm mindenkinek, aki szerepet játszott ennek a vetélkedőnek a megszületésében, hatalmas élmény volt. Visszatekintve egyértelmű, hogy a torinói úton kívül más dolgokat is nyertünk a verseny alatt. Közelebb kerültünk egymáshoz a barátaimmal, megtanultunk a lehető legjobban együtt dolgozni csapatként, mindenkinek megvolt a maga feladata és így tökéletes egységet alkotva álltunk minden próba elé. Sok versenyen voltam életem során, de egyikhez sem köt ennyi nevetés és szeretet, mint ehhez.
Don Bosco életrajzából több dolgot tudunk a saját életünkben is alkalmazni, mint eleinte hittem. Ez a vetélkedő volt a legjobb példa erre, hiszen olyan összetartó közösséggé kovácsolt bennünket, mint, amit Don Bosco úgy hívott: „A Vidámság Társasága.”
Gass Eszter 11.b osztályos tanuló
