A Szalézi Szent Ferenc Gimnázium 34 diákja és 3 tanára, a Határtalanul! program HAT-KP-2-2021/1-000048 számú projektje keretében Szent László királyunk nyomában a Gömörben és a Szepességben címet viselő felvidéki körutazáson vettek részt 2022. június 27-július 1. között.
Felvidéken jártak a Szalézis diákok!
A Szalézi Szent Ferenc Gimnázium 34 diákja és 3 tanára, a Határtalanul! program HAT-KP-2-2021/1-000048 számú projektje keretében Szent László királyunk nyomában a Gömörben és a Szepességben címet viselő felvidéki körutazáson vettek részt 2022. június 27-július 1. között.
Az út során felkerestük a Szepesség és Gömör történelmi, irodalmi emlékhelyeit és megismerkedtek a környék természeti értékeivel is. Nagyon izgalmas öt napot töltöttünk el.
Az első napon a füleki várat fedeztük fel, ahol török kori fegyvereket, páncélokat, és edényeket láthattunk, valamint a vár tornyából csodálatos kilátás nyílt a környező tájra. Megmásztuk a kissé omladozó várfalakat is, nem sejtve, hogy ez kirándulásunknak csak egy kis bemelegítő túrája lesz. Folytattuk utunkat Rimaszombatra, ahol a Gömör-Kishonti Múzeumot tekintettük meg. Itt érdekes régi tárgyakat, díszes ruhákat, ékszereket, fegyvereket, festményeket, ásványokat, valamint rengeteg kitömött állatot láthattunk. A kiállítás legérdekesebb tárgya egy Egyiptomból származó múmia volt. Ezután Rozsnyó belvárosában tettünk egy sétát, ahol a Főtér közepén álló Őrtornyot néztük meg, falában a török korból származó ágyúgolyóval és a város címerével. Néhány vállalkozó diák vállalta, hogy a 148 lépcsőfokon felmegy a közel 28 méter magas toronyba. Az itt található Andrássy Franciska emlékműnél kezdtünk el ismerkedni az Andrássyak történetével is. Várhosszúréten a szállásunk elfoglalása, valamint az igen ízletes kétfogásos vacsora után, Rigó Béla kosárfonó, valamint Kmotrik Péter íjász bemutatóján vehetünk részt és próbálhattuk ki mindkét ősi mesterséget. Az est hátralevő részében a diákok fociztak valamint röplabdáztak más diákcsoport tagjaival, később pedig a tábortűz mellett még egy-két órát beszélgettünk.
Második napon a svédasztalos reggeli után, mindenki elkészítette magának a saját ízlése szerint az úticsomagját, és indultunk a Szádelői-völgybe kirándulni. Ezt az UNESCO Világörökség részét képező, vadregényes, sziklacsodákkal teli szurdokvölgyet fedeztük fel. A csoport bevállalós tagjai egyik kilátósziklára is felkapaszkodtak, ahonnan az egész völgyet be lehetett látni. A látvány feledtette, hogy a hőség miatt nem volt egyszerű oda feljutni. Ezután Krasznahorkaváralján Andrássy Franciska és Dénes mauzóleumát tekintettük meg, és tiszteletünk jeléül Franciska koporsóján koszorút helyeztünk el. A nagy hőség miatt a Krasznahorka várát csak távolból néztük meg, (egyébként sem látogatható még) de az idegenvezetőnk a buszban sok érdekes dolgot mesélt róla. Pelsőcön a középkori eredetű református templomot csodáltuk meg, melynek külső falán Szent István, Szent Imre és Szent László alakjai láthatók. A szállásunkon ismét nagyon finom vacsorával vártak, a vendégszeretetük, kedvességük nagyon jól esett mindenkinek. Bár nagyon fáradt volt mindenki, mégis az est hátralevő részében, voltak, akik röplabdáztak, de sokan beszélgettek a tábortűznél illetve kártyáztak, társasoztak.
A harmadik napon a Debrői túrát kihagytuk a hőség miatt és a kulturális programokat részesítettük előnyben. Kassán felkerestük a rodostói házat, ami a II. Rákóczi Ferenc fejedelem törökországi emigrációjának állít emléket, a Kassai Szent Erzsébet templomot, ahol koszorút helyeztünk el a fejedelem szarkofágján. Itt lehetőség volt szabadprogram keretében fagyizni, beülni egy étterembe vagy sétálni Kassa gyönyörű belvárosában. Utunkat Hotkócon folytattuk, ahol a Csáky család ősi rezidenciáját kerestük fel. A felújítás alatt álló és csak az alsó várrészt látogatható Szepes vára helyett a gyönyörű Markusfalvi kastélyt tekintettük meg. A kastélyban Kelet-Szlovákia több helyéről származó gyűjteményekkel kiegészítve, történelmi bútorok valamint billentyűs hangszerek kiállítása kapott helyet. Innen rövid utazás után érkeztünk el az új szállásunkra Igló-Cingov Parkhotelbe. A szállás gyönyörű természeti környezetben, folyóval, erdővel volt övezve. A szállás és a pazar kétfogásos vacsora után ismét a közösségi életé volt a szerep, lehetett beszélgetni, vagy csak ücsörögni és gyönyörködni a tájban.
Negyedik napon, a reggeli után felvettük a hideg úti csomagjainkat és indultunk a várva várt nagy túrára, a Szlovák Paradicsomban a Hernád-áttörés meghódítására. De előtte még megnéztük a Csütörtökhelyi Szent László templomot, ahol éppen misét tartottak, és így csak kívülről tudtuk megcsodálni. A nemzeti parkhoz érve egyre izgatottabbak lettünk a túrát illetően. Itt a Hernád folyó szűk kanyon közé zárva kanyarog. Kötél-és fémkorlátok segítségével, mászóvasakon, fémhidakon, víz fölé lógó sziklába vájt fémlépcsőkön, vaslétrákon, pallókon átjutva jártuk végig a túra útvonalat. Volt egy-két izgalmas hely, ahol az ember elbizonytalanodik, hogy sikerül-e átjutni, vagy feljutni rajta. Nem volt könnyű. Mentünk kék, zöld, piros turista útvonalakon is. Amikor a Menedékkő turistaházat elértük mindenki fellélegzett. Nem tudtuk, hogy most vagyunk csak a túránk felénél. A közel 20 km-es túrát a hőségben 8 óra alatt sikerült teljesítenünk. Persze a csapatban azért volt 11 diák, akik nagyon lelkesek voltak, és még a Tamásfalvi kilátóba is felmentek, amíg a többiek a cél felé gyalogoltak. Útközben volt lehetőség arra is, hogy felfrissüljünk a Hernád-folyóban. Az utolsó 2-3 órában már nagyon fáradtak voltunk, de hősiesen mentünk, míg ki nem értünk a Csingov nevű település parkolójába. Az értünk érkező buszunk látványa HATÁRTALAN örömet okozott. Ezzel a napi programot le is zártuk, mert a csapat kimerült és már 17 óra volt. Lőcse így kimaradt a programból. Végül a szállásra érve a vacsora után voltak, akik fáradtan ágyba dőltek, azok zenéje által álomba ringatva, akik éjfélig még fent voltak.
Ötödik napon, miután összecsomagoltunk elég korán útnak indultunk Betlérre, ahol az Andrássy kastélyt csodálhattuk meg. Lenyűgözött mindenkit a húszezer kötetes könyvtár és a trófeák látványa. Rövid sétát tettünk a kastély parkjában, majd elindultunk Rozsnyóra a Bányászattörténeti múzeumot megnézni. Ezután egy kis vásárlásra került sor, ahol mindenki igyekezett valami kis emléket hazavinni a szeretteinek. A kirándulásunk utolsó állomása a Gombaszögi cseppkőbarlang volt. A benti 9 ºC hőmérséklet először mindenkinek jól esett a kinti hőséggel szemben, aztán lassan mindenki felvette a pulóverét, még azok is, akik korábban azt állították, hogy nem fognak fázni. A barlang termeiben fehér és vörös színekben pompázó szalmacseppköveket láthattunk, amiket az emberi fantázia igyekezett elnevezni arról, amire nagyon hasonlít.
Felvidéki körutazásunk ezzel véget ért, fáradtan, de szép élményekkel gazdagodva HATÁRTALANUL boldogan érkeztünk haza. Ez az öt nap nagyon jól összekovácsolta a kis társaságunkat.
Szilágyi Anikó
