A XX. század diktatúráinak nyomában
Már év elején szóba került történelemórákon, hogy érdemes lenne meglátogatni a Terror Házát, hiszen sok érdekes és hasznos információt tudhatunk meg ott az 1956-os forradalomról, talán még olyan információkat is, amelyeket tankönyveink nem említenek. Tavasszal végül is elnyertük a pályázatot, így a három végzős osztály, osztályfőnökeink és történelemtanáraink (és persze igazgató úr) április 12-én reggel különbuszokkal Budapest felé vette az irányt.
Első állomás: Clarisseum
Első megállónk az Újpesten található Clarisseum, azaz Szent István Király-plébániatemplom volt. A templomot Ybl Miklós tervezte 1882-ben.
Itt a szalézi munkatársak fogadták évfolyamunkat, és részletes beszámolót kaptunk a kápolnáról, illetve Boldog Nagy Sándor István szalézi mártír életéről. Ezt követően megcsodálhattuk Sándor István ereklyéjét, és egyéb templombeli kincseket. Az épület kívül-belül lenyűgöző látványt nyújtott, hiszen amilyen pici templom volt, annál szebb és kedvesebb a látogatói számára.
Terror Háza, avagy az egykori ÁVO székhelye
Kirándulásunk legfőbb állomása, és elsődleges célpontja a Terror Háza Múzeum volt. A májusban kezdődő érettségik miatt mindannyiunk számára hasznos volt ellátogatni az 1956-os események egyik fő színterére, az ÁVO/ÁVH egykori székhelyére. A három osztály három turnusban nyert betekintést a múzeum falai közé, ahol az osztályfőnökök és az osztályokban tanító töritanárok kísértek bennünket.
A Terror Háza Múzeum legmegrázóbb része a pincebörtön volt. Ide ugyanis egy lift vitt le, ahol egy rövid videót tekinthettünk meg, melyben egy idős ember mesélte el a kivégzés folyamatát.
Leérkezve sokkoló dolgokat láthattunk. Szemügyre vettük az egykori pincebörtön rekonstrukcióját, megismerkedtünk a vallatások és kínzások körülményeivel. Részleteket hallottunk az internálótáborokról, amelyek közül egy itt, Kazincbarcikán volt kialakítva. A Könnyek termében csendben, letaglózva emlékeztünk az elhunyt hősökről.
Hazafelé
A Terror Háza után elsétáltunk a Hősök terére, ahol megvártuk a két buszt. Végre hazaindulhattunk. Mindannyian nagyon fáradtak voltunk, de élveztük a napot. Jó érzés volt kicsit kiszakadni a mindennapos körforgásból, és valami újat látni. Szerintem mindenképp hasznos volt érettségi előtt ez az út, kifejezetten jólesett, hogy nem könyvekből olvasva, hanem az eredeti helyszíneken, idegenvezető tolmácsolásával ismerhettük meg a történelmi eseményeket.
Helmeczi Kitti, 12/C
