Utazás: Rozsnyó, Krasznahorkaváralja, Szádelő, Torna
Időpont: 2025. március 14.
Létszám: 53 diák, 2 tanár, 3 szülő
Vendégségben
Az utazásunk reggel hét órakor indult, és egy nagyon hosszú, eseményteli napnak néztünk elébe. Első megállónk a Rozsnyói Fábry Zoltán Alap- és Szakközépiskola volt, ahol megismerkedtünk a határon túli diákokkal és tanárokkal. Egy rövid előadás keretein belül az ottani igazgatónő bemutatta nekünk az iskolát. Elmesélte az iskola történetét és a fejlesztési terveiket is.
A diákok nagyon kedvesek és befogadóak voltak, a tanárok pedig szívesen körbevezettek minket, így betekintést nyertünk az épületnek a fodrász- és konyharészlegébe. Színvonalas körülmények között tanulhatnak a diákok.
A temető csendje
Miután elbúcsúztunk az iskolától, következő megállónk Szörcsey Antal 1848/49-es honvédszázados sírja volt, amelyhez koszorút is vittünk megemlékezésképpen. A sír a rozsnyói városi temetőben található, nem messze az iskolától.
Itt felidéztük a szabadságharc felvidéki vonatkozásait, idegenvezetőnk méltatta a szabadságharcos hősies helytállását. Ezt követően tiszteletünk jeléül emlékszalagot kötöttünk, majd közösen elénekeltük a Himnuszt.
Séta az óvárosban
A sírhely után ismét sétálni indultunk az óvárosiba.
A főtéren a középületek előtt megállva a város történelmi múltjával ismerkedtünk.
Majd Kossuth Lajos szobrához sétáltunk, ahol a szabadságharc nevezetes pillanatait idéztük fel, valamint tanáraink segítségével a szobor történelmi szerepéről is hallhattunk rövid összefoglalót.
A megemlékezés végén csoportunk koszorút helyezett el a szobor talapzatánál.
A természet ölelése
Ezután ismét buszra szálltunk. Az út során az Andrássyak és a régió kapcsolatáról beszélgettünk, szót ejtve az Andrássy-mauzóleum építésének körülményeiről.
Leszállva a buszról túrázni indultunk a Szádelő-völgybe, amely során nyolc kilométert tettünk meg. A túraút csodálatos helyen volt, körülvett minket az erdő és a hegycsúcsok sokasága, és a mellettünk folyó patak zaja csak kellemesebbé tette a túrát.
Torna várfokán
Végül, a kirándulás utolsó megállója az egykor szebb időket látott Torna elhagyatott várromja volt, amelyhez az út ismét egy meredek ösvényen keresztül vezetett. Ahogy felfelé haladtunk, egyre szebb kilátás tárult elénk. A várrom tetején állva csodálatos volt a kilátás, a távolban egy tó és dombok sokasága volt látható.
A kirándulásnak jó befejezésként szolgált a dombtetőről való kilátás, és szerencsénkre az eső is megvárta, még elértük utolsó megállónkat; így egy kellemes és tartalmas napot töltöttünk a történelmi Felvidéken.
Köszönjük a Rákóczi Szövetség támogatását!
Bálint Bianka, 12.b osztályos tanuló
Fotó: D. Zs.
