A 301-es parcellában
2023. október 20-án kora reggel szalézis diákok és tanárok útnak indultunk Budapestre, az 1956-os forradalom emléktúrájára.
Pestre felérve az első állomásunk a 301-es parcella volt. Utunkat itt kezdtük, annak ellenére, hogy ez a hely az ’56-os események végének tekinthető. Hiszen a forradalmat követő kommunista megtorlás áldozatai nyugszanak ezekben a parcellákban. Legtöbbjüket álnéven földelték el akkoriban. Köztük Magyarország volt miniszterelnökét, Nagy Imrét is. Mansfeld Péter volt az a fiatal, a ,,pesti srácok” közül az egyik, aki a forradalom idején 15 évesen segédkezett a forradalmároknak, majd 18. születésnapja után pár nappal felakasztották.
301-es parcella, Nagy Imre és Mansfeld Péter sírjánál
Sándor István sírjánál
A forradalmat megelőző években betiltották a szerzetesrendek működését, így a szaléziak rendjét is. Sándor István ezt követően illegálisan folytatta a fiatalsággal való tevékenységét. 1952-ben letartóztatták, majd koncepciós per indult ellene. 1953-ban végezték ki és holttestét jeltelenül temették el. Évtizedekig nyughelye is ismeretlen volt. Hosszú kutatás után 2019-ben temették újra mártírtársaival együtt. 10 éve avatták boldoggá. Sírját felkeresve közösen emlékeztünk meg példamutató életútjáról, rendíthetetlen hitéről.
Sándor István, szalézi mártírszerzetes sírjánál
A forradalom bölcsője
Ezután továbbhaladtunk a Műegyetemre. Ez volt a forradalom bölcsője, október 22-én itt tartották az egyetemisták a nagygyűlésüket, ahol megfogalmazták követeléseiket, a 16 pontot. A legendás aulában tanáraink segítségével megelevenedett a múlt. Innen a forradalom szellemében elindultunk a tüntetők nyomán. Bem-apó szobráig meg sem álltunk. Ez adott helyet az októberi forradalom első tömegtüntetésének. Itt szalagot kötöttünk a lengyel tábornok szobránál, aki 1848-ban a székely felkelés élére állva vezette a magyarokat, és személyében összekötötte a közös lengyel-magyar történelmet.
Az eredeti útvonalat követve: a Műegyetem aulájától a Bem-szoborig
Kossuth Lajos tér
Az 1956-os tüntető tömeg példáját követve a Margit hídon átkelve a Parlamenthez, a Kossuth Lajos térre mentünk. ’56 október 23-a este itt gyűlt össze a tömeg, Nagy Imre beszédét várva. Kivágták a magyar zászlóból a Rákosi-címert és azt lobogtatva vártak. Nagy Imre viszont csillapító szavakkal próbálta a tüntetőket eloszlatni, hazaküldeni. A tér többször töltött be központi szerepet a forradalom alatt is. Itt történt 25-én a környező épületek padlásaiból előtörő lövöldözés is az ÁVH részéről, amely újabb ártatlan áldozatokat követelt.
A Kossuth Lajos tér.
Rádió, Corvin-köz
A tömeg nem nyugodott és voltak, akik a Sztálin-szobrot indultak ledönteni a Városligetbe, és voltak, akik a Magyar Rádió épületéhez vették az irányt. Mi az utóbbi csapat nyomán indultunk tovább. A Magyar Rádió egy szűk utcában helyezkedik el, szinte elképzelhetetlen, hogy itt akkor több tízezer ember állt, követelve a 16 pont beolvasását. Emlékszalagot helyeztünk el az áldozatok márványtábláján.
A Magyar Rádió épülete előtt
Ezután elérkeztünk a forradalom egyik legfontosabb helyszínére a Corvin-közbe. Ez biztosított a legnagyobb ellenállást a szovjet csapatokkal szembe. A szűk és sok utcát keresztező köz ideális hely volt, hiszen tankokkal nehezen megközelíthető tér. Ma a mozi előtt egy szobor áll, amely a ,,pesti srácok” emlékére készült. Korabeli történeteket elevenítettünk fel tanáraink segítségével, majd itt is emlékszalaggal tisztelegtünk a hősök előtt.
Corvin-köz, a leghevesebb harcok színhelye
Történelmi emléktúránk alatt összesen 10,4 kilométert sétáltunk Budapest városában. Tiszteletre méltó az, amit a forradalmárok véghez vittek egy közös cél érdekében, ami nem volt más, mint a szovjet csapatok kivonulásra kényszerítése, a szabadság és a demokratikus államrend visszaállítása. A forradalom sok áldozatot követelt, hősi helytállásuk a mai napig az emlékezetünkben élnek.
Zelena Boglárka 12.c
Fotó: Deme Zsolt, Kiss István
