„Átutazók vagyunk, az élet zarándokai.”
4. nap: Chieri és Torino
A szerdai reggelünk is vidáman indult, kikeltünk az ágyunkból majd lementünk a reggeli imára. A fiúk segítettek elkészíteni a reggelit, amit közösen jóízűen fogyasztottunk el.
Ezt követően Chieribe utaztunk, ahol egy kedves olasz hölgy, Nadja köszöntött bennünket. A városban ő lett a kalauzunk, és elindultunk vele Don Bosco nyomába.
A Szent Antal-templom a jezsuiták temploma. Itt alapította Don Bosco a Vidámság társaságát.
A Caffé Pianta nappal munkát, éjjel nyomorúságos körülmények közötti fedelet biztosított számára. Célját sohasem feledve, nagy elszántsággal tanult éjjelente a gyertyafény mellett.
Jártunk a volt szeminárium épületében és a Néri Szent Fülöp-templomban. Ide szökött naponta, titokban áldozni barátjával, Comollo Alajossal.
Délben a Self Cafe étteremben ettünk egy autentikus olasz tésztát, és egy finom olasz kávét is elfogyasztottunk.
Torino
„Pó, földi kérgem”
Ebéd után Torino városa felé vettük az irányt. A tavaszt a Pó folyó partján Petrarca versével köszöntöttük, melyet diáktársunk szavalt el.
A letűnt századok hangulatát jól visszaadta a Borgo Medioevale, a XIX. században újraépített középkori városrész.
Majd a belváros hatalmas forgalmán átverekedtük magunkat, sikeresen parkolóhelyet találtunk, hogy az Assisi Szent Ferenc-templom felé folytatódjon túránk. Szemkápráztató látványt nyújtottak a freskók a falon, valamint a precízen kifaragott szobrok. Don Bosco itt celebrálta első szentmiséjét.
Ezután a Keresztelő Szent János-székesegyházba mentünk, ahol a Torinói lepel másolatát tekinthettük meg, ami egy felejthetetlen élmény volt.
Ezt egy rendkívül érdekes kaland vette kezdetét ugyanis a Mole Antonelliana panoráma liftjében a tériszonyunkat leküzdve több mint száz méter magasból tekinthettük meg Torino gyönyörű városképét. Miután kibámészkodtuk magunkat, újabb szabadidőt kaptunk.
A napot egy eredeti olasz pizza elfogyasztásával fejeztük be. Remek napot zártunk. Késő este értünk vissza a lakhelyünkre, fáradtan, de élményekkel tele!
A turini remete
Kossuth évtizedeket töltött emigrációban, ennek is legnagyobb részét Torinóban. Adódott az alkalom, hogy a városban járva, a feszes programterv mellett is módot találjunk a főhajtásra. Egykori lakása a Via dei Mille 22. szám alatt található. Vele szemben egy őt mintázó mellszobor, ahol mi is elhelyeztük a megemlékezés szalagját és közösen elénekeltünk egy Kossuth-nótát.
5. nap: Valdocco
„Adj nekem lelkeket, minden mást vegyél el!”
A csütörtöki napunk is korai keléssel kezdődött. Az ima és a reggeli után hamar útnak is indultunk Valdoccóba. A Szalézi Szent Ferenc-templomban Béla atya misézett, majd lehetőségünk volt körbejárni a templomot, felfedezni a falfestmények üzenetét. Szintén egy izgalmas óra állt előttünk, amit a Museo Casa Don Boscóban töltöttünk. Lehetőségünk nyílt bővíteni tudásunkat Don Bosco életével kapcsolatban.
Ezt követően a Segítő Szűz Mária-bazilikába léptünk be, amely mindnyájunkat ámulatba ejtett. A gyönyörű festmények, melyek között megtekinthettük Don Bosco 9 éves kori meghatározó álmát, az oszlopok, a szobrok mind lélegzetelállítóak voltak. Itt található Don Bosco viaszszobra, ami földi maradványait rejti magában. Ez a bazilika többek között ezért is meghatározó a szaléziak számára.
Ezt a tartalmas délelőttöt egy olasz ebéddel pecsételtük meg a bazilika éttermében. Majd kaptunk egy kis szabadidőt a városban, ahol felfedezhettük a környéket. Mi személy szerint kipróbáltuk az olasz kávét, ami nagyon finom volt.
Ezek után elindultunk megnézni a Basilica di Supergát, amely egy hatalmas hegy tetején fekszik Torino fölött, és csodálatos kilátást tárt elénk. Kriptája a Savoya-dinasztia temetkezőhelye.
Hátsó falánál kialakított emlékhely a legendás Grande Torino labdarúgóklub 1949-es repülőkatasztrófájának színhelye.
Miután a szállásra vissza értünk Szilárd tanár úr nekilátott a vacsora elkészítésének, amely mennyeire sikerült. Közben Konrád Mariann tanárnő egy vetélkedőre hívott minket, amelyen végül mindenki részt vett és hatalmas küzdelem folyt az első helyért, mindez persze jó hangulatban.
A vacsorát követő esti ima a szokásosnál is meghittebbre sikerült, hiszen nemcsak a napot, hanem az egész hetet zártuk. Volt minden, kacagás, néhol örömkönnyek is, miközben mindenki megoszthatta élményeit, érzéseit az ittlétünkkel kapcsolatosan. Az est további részében elkezdtünk felkészülni a másnapi 1400 kilométeres út átvészelésére.
Hazafelé
Pénteken korán indultunk, hiszen hosszú út állt előttünk. Hosszabb pihenőre egyedül Triesztben álltunk meg, ahol utoljára magunkba szívhattuk a tengervíz sós illatát és a tavaszi napfény melegét. Este 10 óra volt, hogy a sportcsarnok parkolójában magunkhoz ölelhettük szeretteinket.
Sok kilométert megtettünk. Látottakban, élményekben gazdag hetet tudhatunk magunk mögött. Tanúi voltunk egy céltudatos, önzetlen, a keresztény hit által felvértezett Ember életútjának, teremtő erejének. Számos alkalommal megtapasztaltuk a Szalézi Család támogató szeretetét, segítségét. Zarándokutunk véget ért, de utunknak még az elején járunk. Ehhez kaptunk egész életünket meghatározó útjelzőt.
Köszönjük a szaléziak támogatását!
Szöveg: Gass Eszter, Rémiás Fanni, Csonka Korinna, Tóth Lili, Konyha Kristóf, Deme Zsolt
Fotó: Konrád Marianna, Balla Árpád, Deme Zsolt, Tardi Kendra, Tóth Marcell
Zárókép szerkesztése: Sándor atya
