Rólam, Neked
Az az év is elkezdődött magától vagy direkt, Isten tudja, és megszülettem, akaratom ellenére, itt, Kazincbarcikán. Ebben a városban szereztem első benyomásaimat életről, halálról, szerelemről és minden más világi dolgokról. Miközben teltek az évek, koptattam az iskolapadot; sokat rajzoltam, festettem, mert szerettem.
Már óvodás koromtól rajzversenyekre vittek, ez természetesen az általános iskolában is folytatódott. Tanáraim javaslatára és szüleim támogatásával még általános iskolás koromban beírattak az Izsó Miklós Képzőművészeti Körbe, ahová jórészt középiskolások és felnőttek jártak. Sikeresen felvételiztem a főiskolára, később az egyetemre, ahol az életemet meghatározó szépséges emlékek tömkelegével ajándékozott meg az akkori felsőoktatási lét.
Diplomáim birtokában tanítottam általános és középiskolában, gimnáziumban és felnőttoktatásban. Trénerként pedig tovább képeztem pedagógusokat, ezzel párhuzamosan protokollt és kommunikációt oktattam szupergazdag multiknak. Ennek is megvolt a maga szépsége, miközben szabadúszó is voltam úgy másfél évig, és akvarell valamint tempera tájképeket festettem az akkori gazdasági és földművelésügyi minisztériumnak. Ezen a mai napig csodálkozom, de örülök neki, hisz elmondhatom, hogy egy időben megéltem a festészetemből, amit lehet, hogy hátralévő életemben már nem fogok tudni elmondani. Közben dolgoztam a reklámiparban is, felkérést kaptam reklámfilm megírására, majd több reklámfilmben szerepelhettem is.
Ahogy ezek a vad és szemtelen csodaévek jöttek, úgy el is mentek, és én visszatértem a festészethez. 1999-2000-ben két önálló kiállításom nyílt Budapesten, amivel megkezdődött a kiállításaimnak máig tartó sorozata. Bár ezek előtt is szerepeltem egy-két vegyes tárlaton, de igazán ettől fogva váltam „kiállító nagyfiúvá”. Ráadásul mély nyomot hagyott bennem, hogy az első önálló kiállításomat, amelyik egy szavalóesthez kapcsolódott, Jancsó Miklós világhírű filmrendező nyitotta meg, ezért az országos tévében is leadták.
Ekkortájt Budapesten zajlott az élet, és 1999 májusában, az ünnepi könyvhét alkalmából Krausz Tivadar, felvidéki író-költő felkért, hogy legújabb megjelenő könyvének (Régen tép) bemutatójához adjak elő egy performanszt. Magabiztosságom forrását táplálta, hogy felkért egy országos megjelenésű újság, illusztráljam néhány írását. Majd az egyik felkérés a másikat követte, így pár évig több lapnak készítettem grafikákat, karikatúrákat (Cash Flow, Nők Lapja, Strand Magazin, Men’s Fitness, Playboy).
Budapesti éveim után visszatértem szülőföldemre, Kazincbarcikára. Itt rögtön két művészeti oktatási intézményben dolgoztam egyszerre. Visszatérésem után hamarosan megszülettek gyermekeim.
A művészetek mint örömforrás
Mindig is a művészetek ölelésében éltem és nőttem fel. Édesapám is alkotott, réztányérokat és egyéb fém dísztárgyakat készített szabadidejében. Ez engem is mindig arra ösztönzött, hogy alkossak. A festészetben is, mint minden másban, későn érő vagyok. 27 éves lettem, mire lassan és még mindig nem teljesen, de megismertem magam. Képeim megalkotásába nagyban beleszól a hangulat és a kísérletező kedv. Ezért többfelé kalandozom a vizualitás gazdag világában, a naturalista látásmódtól a dekorativitáson és a stilizált figurákon keresztül az absztraktig. Az elgondolhatatlantól a tabuig. Ezért talán van pár olyan képem is, amely egyesek és kettesek számára nézhetetlen.
Mindezekért és más egyéb okok miatt a harmincas éveim közepén addigi munkáim gyümölcseit (ami egyeseknek édes, másoknak keserű), dekoratív ultra humánnak neveztem el. Bár többféle képi megoldás között hánykolódom, a téma általában visszatérő. Minden, ami az emberről szól: szociális problémák, vallás, politika, szexualitás, társadalmi kritikák, és más szélsőséges emberi megnyilvánulások. Egyik-másik képemet talán néhányan durvának érzik, de valójában nem a kép durva, hanem az élet, ami a képet ihlette.
Mikor festek, általában egyedül vagyok, és kikapcsolnak az evilági szenzoraim (feleségem szerint máskor is kikapcsolnak), és elfeledve a földi valóságot, a mindennapi szenvedéseket, eltávolodom azoktól. A kép terébe, vonzásába kerülök, és én is a kép részévé válok. „A realitásban meghülyült szív” – ahogy Hamvas Béla mondta. Ezért képeim festése során távolodom a realitástól az ideális felé, ami egyfajta boldogság. Ez az oka, hogy felvettem a ’Távolodó’ nevet, amit csak akkor használok, amikor művészi tevékenységgel kerülök kapcsolatba.
És a zene, meg a zene…
Gyermekkorom óta zenélek, a bánrévei nagyszüleimnél töltött sok szép emlékű nyár alatt ismerkedtem meg a gitározás alapjaival, mert ott volt nagybátyám már rég nem használt akusztikus gitárja a falra akasztva, és én rendszeresen nyúztam a húrokat önszorgalomból. Ez odáig vezetett, hogy nyolcadikos koromban az első rockzenekarommal, a sikerre való tekintettel, rögtön két fellépésünk is volt!
Később a fejlődés érdekében a Kodály Zoltán Zeneiskola egyik gitártanárához jártam tanulni a zene fortélyait. A nyolcadikos ballagási pénzemből vettem meg első elektromos gitáromat. Középiskolában már egyszerre két zenekarban is játszottam és több alkalommal koncerteztünk is. Ez így ment tovább és a főiskolán is folytatódott a zenélés, a koncertezés. A munkába állás és családalapítás ennek véget vetett egy időre, de 10 év szünet után már nagyon hiányzott a zenélés, és éreztem, újra elő kell venni a hangszert.
Ekkor már nem zenekar alapításában gondolkodtam, mert zenésztársaim szintén dolgozó, családos emberek lettek. Így kezdtem el a szövegírói és zeneszerzői tevékenységemet, melyet máig nem hagytam abba. Stúdióban vesszük fel az elkészült zenei szerzeményeket, amiket a végén „összefésülve” CD-lemez formájában jelentetek meg. Így alkalma nyílik több embernek meghallgatni, jó esetben élvezni a „termést”. A hanganyagok többsége a Youtube-csatornán is megtalálható, Somodi Cseszlovák és az Industriál Funky Junkies néven.
Diszkográfia
Nedvesorrú Kedves Állat
- Archaikus új tavasz. Maxi (2009)
Somodi Cseszlovák és az Industrial Gipsy Mambo
- Újszeduxen (2010)
- Nem fáj, csak ha nevetek (2012)
- Lelki Fröccs helyett! (2013)
- Az én városom Kazincbarcika, Maxi imázslemez (2015)[6]
Somodi Cseszlovák és az Industrial Funky Junkies
- Kalandos hangulatjelentés öregedő fiataloknak (2016)
- Sajóivánka, Imázsfilmzene. Maxi (2019)[7]
- Kérdezni szabad? Lehetek Naiv? (2021)
Megjelent Könyvei
- Se vonal, se szín, se ritmus, az, amit gondolok (2007)
- Képzőművészet itt és most: Képzőművészeti Nemzeti Szalon (2015)
- Séta a szigeten (társszerző)
- Benedek Elek: Nagy mesekönyv 3. (Esély, Budapest, 1998, illusztrátor)
- Benedek Elek: Nagy mesekönyv 4. (Esély, Budapest, 2000, illusztrátor)
- Úti cél: Kolorcity (Kazincbarcika, 2022, illusztrátor)
- További források:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Somodi-Horny%C3%A1k_Szil%C3%A1rd
https://hu.wikipedia.org/wiki/Somodi_Cseszlov%C3%A1k_%C3%A9s_az_Industrial_Funky_Junkies
Szöveg, zene és festmények: Somodi-Hornyák Szilárd
Szerkesztette: D. Zs.
