Kazincbarcikától Székelyföldig
2024. május 26-31.
Vasárnap hajnalban indultunk útnak Székelyföldre, hogy a hagyományos életformával ismerkedjünk és közös történelmünk emlékhelyeit felkeressük. A kirándulás első napját az utazás jegyében töltöttük. Utunk során kiselőadásokat hallgattunk meg azokról a településekről, melyeken áthaladunk. Farkaslakán emlékszalagot kötöttünk Tamási Áron sírjára és a trianoni emlékműre.
Este érkeztünk meg szálláshelyünkre, a gyimesi Borospataka Skanzenba, ahol meleg vacsora fogadott bennünket.
A gyimesiek élete
Reggeli után a gyimesi asszonyok bemutatták a hagyományos kenyérsütés folyamatát. Molnár Szabolcs, népzenész kalauzolásában megtekintettük a falumúzeumot, a tárgyak segítségével felfedeztük az évszázados életmódot.
Megismerkedtünk a vaj, sajt, túrókészítés hagyományos eljárásával.
Majd szállító alkalmatosságokra ültünk, hogy kalandos körülmények között meghódítsuk a Kárpátok egyik legszebb magaslatát, az Apa-havast. Felidéztük a hely történelmi vonatkozásait, tisztelettel emlékeztünk eleinkre.
Vacsora után a gyimesi néptáncegyüttes fiataljaival találkoztunk, akiktől gyimesi táncokat tanultunk. Az este közös tánccal zárult. A zenét és a csángó hagyományok bemutatását Molnár Szabolcs népzenésznek köszönhettük.
Az ezeréves határnál
A másnap délelőttöt az ezeréves határnál töltöttük. Felkerestük a Kárpát-medence legkeletibb vasúti őrházát. Múltja egészen a monarchia idejére nyúlik vissza. A Rákóczi-vár lépcsőzete felújítás miatt zárva volt, így ezt a távolból csodálhattuk meg.
A Kontumáci kápolna emlékfala a magyarság múltjának számos korszakát őrizte meg. Hősi halottak hosszú névsora beszél némán a múlt viharairól.
Az eső áztatta Csíkban és Gyergyóban
Ezen a napon buszra szálltunk, hogy Csíksomlyóra érkezzünk, ahol megtekintettük a kegytemplomot. Közös imát mondtunk Boldogasszony Anyánkhoz. Megemlékeztünk a búcsújárásról. Kiselőadónk elmesélte a hely történelmi eredetét. Úgy látszik, nem imádkoztunk eleget, mert az eső továbbra is szakadt, így a nyeregbe nem tudtunk felsétálni.
Innen Madéfalva felé vettük az irányt. A madéfalvi veszedelem emlékhelyén koszorút helyeztünk el a csángókra emlékezve.
Gyergyószentmiklóson a Salamon Ernő Gimnázium diákjaival és tanáraival találkoztunk. Igazgató úr vezetésével megtekintettük az iskolamúzeumot. Innen meg sem álltunk a Békás-szorosig. A Kárpát-medence ősi bejáratánál felidéztük a honfoglalás körülményeit. A Gyilkos-tó szép látványánál annak mondai hagyományát elevenítettük fel.
Csalogató napsütésben
Az 5. napon végre újra kisütött a nap. Ezt kihasználva reggeli után túrázni indulunk az Ugra-tetőre. Utunk során katonasírokra leltünk. Szalaggal és virágcsokorral tisztelegtünk a névtelen hősök előtt. A túrázók egy része továbbhaladt a gerincen, a másik fele virágot gyűjtve visszafordult a szállásunk felé. A tetőn Sebő hadnagyra emlékeztünk.
Délután tanáraink segítségével újabb játékos vetélkedőt tartottunk, illetve közösen megválasztottuk a hét legemlékezetesebb fotóit.
Hazafelé
Korai reggeli után hazaindulunk. Szejkefürdőn megálltunk és Orbán Balázs erdélyi író sírját kerestük fel. A hozzá vezető sétány szépen faragott székelykapuk alatt kanyargott.
Korondon szálltunk ki újra a buszból és Ilyés Vészti Mihály műhelyében belelestünk a fazekasság mesterségébe. Megismerkedhettünk a korongozás és a felületfestés titkos fogásaival. Az árusoktól vásárfiát vásároltunk és élményekkel telve hazaindultunk.
Köszönjük a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Szalézi Szent Ferenc Gimnázium és a szülők támogatását!
Fotó és videó: D. Zs.
Az előkészítő és az értékelő foglalkozás bemutatói:
